Termékleírás

A kézművesség, a természet és a hagyományok évtizedek óta formálják a Dictador márka egyedi karakterét. Kulturális örökségüket támogatják azzal, hogy minden projektjükkel elmélyülnek a történelemben, formálják az ízlést és feszegetik a határokat. Ugyanígy álltak a Totem projekthez is, amely a művészi kifejezésmód sokszínűségét, de egyben a művészet hagyományos megközelítéseit is támogatja. Ezúttal visszatérnek gyökereikhez és a kolumbiai dzsungelbe. Pontosan itt - a Putumayo régióban - a népművészek évezredek óta díszítik a tárgyakat a "mopa-mopa" bokrok gyantájával. Kreativitásukhoz a festővásznat a Dictador palackok képezték, amelyeket „sherry”, „bourbon” és „portói” hordókban érlelt, 1982-1988 közötti 34-40 éves rumokkal töltöttek meg.

A limitált kiadású "Totem Mopa-Mopa" 15 egyedi dizájnt tartalmaz 30 vagy 12 palackból álló készletekben minden dizájnban. A dél-kolumbiai San Juan de Pasto helyi művészei készítették olyan technikával, amely 2008-ban felkerült az UNESCO világörökségi listájára.

Az az út, amelyet egy igazi művésznek be kell járnia, hogy művészetét felkínálhassa a világnak, általában hosszú és rögös szokott lenni. A dél-kolumbiai Nariño régióból származó művészek esetében ennek az igazságnak kettős jelentése van. Már évezredek óta díszítik a tárgyakat a "Barniz de Pasto" (Pasto lakk) - Putumayo és Narino néven ismert kézműves technikával. A kulcsfontosságú összetevő az említett gyanta, amelyet az andoki erdőkben és a Putumayo "selvában" növő "mopa-mopa" bokor magjából nyernek. Ahhoz, hogy ezt megszerezzék és jellegzetes virág- és állatdíszeket alkossanak belőle, időre, türelemre és precíz kézműves technikák alkalmazására van szükségük. Ez a mesterség az ősök tudását fejezi ki a természetről és univerzumról, amely a Pasto városában meglévő kézműves mesterséget és hagyományt képviseli.

A "mopa-mopa" magvak gyűjtése évente csak 6 hónapon keresztül történik - május és november között. Ez idő alatt a betakarító munkások a dzsungelben élnek ideiglenes táborokban, úgynevezett "Cambuche"-ban. Minden reggel átkelnek egy nehézkes hegyi úton, és szorgalmasan gyűjtik a magokat. Összesen körülbelül 6 - 9 kilogrammot sikerül összeszedniük. Miután legyőzik a Mocoa és Pasto közötti veszélyes távolságot, amit a "halál trambulinjaként" ismernek, eladják, amit összegyűjtöttek, a város különböző mestereinek. A szárított "mopa-mopa" leveleket összezúzzák, főzik és megőrlik, hogy viszkózus gyanta jöjjön létre. Az így feldolgozott alapanyagot az ujjaikkal gyúrják, botokkal ütögetik, és természetes festékekkel befestik.A következő szakaszhoz két mesterre van szükség, akik az anyagot egy egyenes felületre kihúzzák. Ezt követően a művészek kivágják az elkészített anyagból a kívánt mintákat, és mindennapi használati tárgyakat húznak be velük – többnyire fából készülteket, amit a helyi asztalosok szállítanak. A "Pasto lakkozás" egy olyan technika, amely a különböző iparágakból, kultúrákból és ősi örökségből származó kézművesek rendkívüli összefogását szimbolizálja. A termékek a részletekre való odafigyeléssel, a természet és a kézimunka tiszteletével készülnek – ez egy olyan művészet, amely nincs kitéve a modern technikának, divatnak és a tömegkultúrának.